csütörtök, június 03, 2010

Tegnap

egy -itt nálunk "mercerie"-nak nevezett kis boltba léptem be, mely egy régi épület alagsorában volt, úgy kellett az utcáról lépcsőn lemenni, és a kis bolt telis tele volt fonalakkal, szalagokkal, csipkékkel, gombokkal és egyéb apróságokkal, no és sok szép goblennel. Kényszerítettem magam, hogy ne nyúljak a pénztárcámhoz. Eszembe jutott, hogy van valahol egy kivarrt goblenem, úgy 15 éve kaptam ajándékba és vagy 5 évig varrogattam. Még nincs kész, mert nincs berámázva, na de most megkerestem és helyet is keresek neki egyik falon. 

És van egy törött rámán egy szép tájkép, épp csak elkezdtem varrni, aztán meg is feledkeztem róla. Azt is megkerestem. Lehet egyszer sok-sok év múlva annak is a végére érek, főleg ha kevesebbet netezek.

2 megjegyzés:

  1. Én is úgy szoktam lenni, ha venni akarnék valamit, előkapom a félkész dolgaimat (nem kis választék áll elő), és máris elfelejtem, hogy vásárolni akartam :)

    VálaszTörlés
  2. :) én nem felejtem el, csak azt mondom, hogy előbb befejezem az elkezdett munkát, elkötöm -horgolom az itthoni fonalat.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...